'néha arra gondolok bárcsak vonatozhatnék még egy hónapot... lehetőleg világosban.. de a sötét se zavar ha lekapcsolhatom a vagon összes lámpáját.. és csak az enyémet akkor kapcsolom fel ha én akarom...nappal víz mellett... éjjel városok mellett.. jó is lenne, csak nem elég vastag az 1000 oldalas könyvem.. már most se elég vastag.'
Nem tudom miért érzem ezt..vagyis Pontosan egész jól tudom. Kellő ürességet érzek magamban ehhez.. (lehet az ürességet érezni? ) De hasonlóan érzek a lefekvéssel és a felkeléssel kapcsolatban, le se feküdnék... nem tudom miért talán az álmok miatt. Amikor meg már ott vagyok akkor arra gondolok bárcsak aludhatnák sokat.. vagy fel se keljek. Van aki lefekszik ha lelkiekben is rosszul érzi magát mondván alszik egy kicsit és jobb lesz. Én most nem kicsit aludnék. :) szóval elég jól bele feledkezem a monoton mozdulatlan dolgokba. Már azt kezdtem észrevenni hogy a sötétben ahogy bambulok ki a vonat ablakon már a tükröződésben is eltudok mélázni. ha kifelé semmit se látok. Pedig utálom az ilyet. A szemem nem tudja lefoglalni magát.
Nem tudom miért érzem ezt..vagyis Pontosan egész jól tudom. Kellő ürességet érzek magamban ehhez.. (lehet az ürességet érezni? ) De hasonlóan érzek a lefekvéssel és a felkeléssel kapcsolatban, le se feküdnék... nem tudom miért talán az álmok miatt. Amikor meg már ott vagyok akkor arra gondolok bárcsak aludhatnák sokat.. vagy fel se keljek. Van aki lefekszik ha lelkiekben is rosszul érzi magát mondván alszik egy kicsit és jobb lesz. Én most nem kicsit aludnék. :) szóval elég jól bele feledkezem a monoton mozdulatlan dolgokba. Már azt kezdtem észrevenni hogy a sötétben ahogy bambulok ki a vonat ablakon már a tükröződésben is eltudok mélázni. ha kifelé semmit se látok. Pedig utálom az ilyet. A szemem nem tudja lefoglalni magát.
Várom, hogy vissza menjek. Végül is nagyon várom. Jobb mint : papírzacskó,rondapoló,aprórakockázás,fáraókincse édes élet,fehérnemű,olivabogyó,juhsajt emlék idézőkön- emléket idézni. (múltkor a teszkóban az infó dömping kissé kicsinált)
Szóval vissza vonulok, az Én kis szigetemre ami egy kis kincses láda, a sok kedves dán és mindenféle nemzet közé, és relax písz and "láv". Talán még letüdőzni is megtanulom, ha nagyon rajta leszek.
Az a kedves Balaton is mennyi mindent látott már, mennyi érzést rejt magában, ahogy világosnál az utasok arcai letekintenek rá. Ha csak az én örömömre és bánatomra gondolok már abból is épp eleget kapott. Sokat őriz. Lehet egyszer jó lenne ha levetítené az 'arcaim' ahogy folyton letekintek a vonatablakból, és ahogy a hozzám közel álló személyek letekintettek.
Remélem a filmben több boldogság lenne.. bár most épp a mérleg másik serpenyőjébe pakolok.
Vár Dánia, Bornholm! El kell szaladjak!
ui:..
de tudjátok: aki keres az talál. akár újra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése