lassan a végét járom

Nem akarom befejezni a könyvet... majdnem 700 oldalnál járok az 950ből... Igaz, V.P. oda adta nekem a következő részt de pdf.ben...De nem olyan jó gépen olvasni egy könyvet. Nem tudom meg fogni, össze vissza tekeregni vele az ülőgarnitúrán... Nem... Más érzés, más hangulat. Teljesen kikapcsol, lefoglalja a gondolataimat, máshova repít, nem foglalkozok a bánatommal. Mindig az olvasás hoz ki a gödörből, vagy legalább a nehezebb perióduson átjuttat. Mások mondják nézzek filmeket. Egyszerűen nem megy, amúgy se vagyok egy film buzi, de ilyenkor meg pláne nem. Nem foglalja le a gondolataimat a passzív bambulása a monitornak.. Így jártam.. sebaj, ha hazalátogatok felszerelkezem pár könyvvel.

1 hónap.

" Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt,és kipusztíthatja az emberi faj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
  De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
  Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag szívünk közepében, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örkkévaló.
  Minden más elmúlthat - és el is múlik.
  A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. " Ég és föld elmúlnak, de az én szavam nem" Ez a szó a szeretet, tudjuk.
  Vagyis a szeretet nem múlhat el - megmarad.
   Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis.
Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantomfájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.
  A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben...Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk. ( Sok  idő után ez úgy jelenik meg, hogy "Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!" ) És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben. Gyakran évszázadokig vagy még tovább hurcolhatjuk magunkban. S néha megélhetjük azt a ritka pillanatot is, amikor - bármilyen alakban- újra találkozunk, és megszólal bennünk az "Ő az" ismerős élménye. Ez a villámszerű felismerés nemcsak különösen boldog és megrendítő, de azzal az érzéssel is jár, mintha egy régi szomjúságunk elégülne ki, mintha nemcsak azt mondanánk, hogy "Ő az", hanem azt is hogy: "Csakhogy itt vagy, végre! "

Mindig új arcát mutatja...

Ma voltunk a szigetnek egy másik pontján a tengernél, ahol nagyszerű agyag volt... Testes zsíros... a víz úszott a vörös színben, mintha vér lett volna. Reggel elég borús idő volt, de a végére gyönyörűen kisütött a nap és voltunk egy vízesésnél is... mindenhol gránit és vörös agyag, a csizmám impregnálója meg bírja durván a gyűrődést. Elég megszállottan álltam neki kitermelni a magam kis porcióját a partnál,az agyagból, ami azt illeti meg is lepett! :)

az elmúlt pár nap

Hm.... hol is kezdjem.. Nagyon jó hét van mögöttem tök sok dolgot csináltunk a suliban. Egyre jobban ezt érzem jó választás volt a Gasztronómia kurzus, bár nekem kicsit lassú a tempó, de hát ugye van itt olyan aki nem olyan gyakorlott a konyhai dolgokban. 
 Ezen a héten klasszikus dán nyitott szendvicseket csináltunk 4 fajtát, ezekből mindenkinek 4-4-et kellett megcsinálni.. 

Megmondom őszintén nincs kedvem felsorolni az összes összetevőt stb.... de garnéla rákos, pástétomos,sült hagymás, csírás.. :) Finomak lettek nagyon! Vicces hogy itt ez ilyen egy fajta nemzeti eledel.... könyörgöm ez csak szendvics! :)

Szerdán tudtunk krokizni, jött modell és akt krokik voltak. Elég szuper volt, relaxáció... balzsam a léleknek, két óráig csak arra koncentrálni. Nagyon tud hiányozni a rajz, konkrétan a portré vagy az akt. Jó lenne legalább minden héten krokizni vagy egy hosszabb beállítást csinálni.

Voltunk Ronneben is mert az egyik idősebb diák Rikke ment haza valamiért meg vissza kocsival igy volt egy ingyen fuvarunk.. lementünk a tengerhez sétáltunk egy nagyot aztán vissza  a térre, a Tigerbe (olcsó mindenes vicces bolt) szupermarket stb... Főleg körülnéztünk nem nagyon vettünk semmit. De nagyon jó volt kimozdulni látni kicsit a város éjszakai életét. Meg persze a tengert. :)

Tegnap lehetett bögrét csinálni magadnak, a kerámiában... én kiakartam próbálni a korongozást, mert a 3 év alatt az egyetem nem sikerült eljutnom odáig... Na neki is láttam, stb. Az elsőnél nem erősítettem fel eléggé a falapot amit a korongra kell tenni ezért elmozgott, ami miatt nem birtam középre tenni, vagy csak rövid ideig. Másodszor már nem szarakodtam a fa lappal, akkor viszont sikerült középre tennem! :) Persze utána elrontottam, de már az sikerélmény volt hogy ennyi sikerült meg egy kicsit kipróbálhattam. 

Őszintén a 3.nak nem volt kedvem neki állni... már tiszta agyag voltam meg minden más is... Fura érzés volt igazából. :D Az üveg megmunkálásának tükrében... :)

Utána volt jó kis kinizsi feelinges kemencében pizza sütéés és persze booor... amit nem figyeltek mennyit iszunk belőle, szóval én éltem is a lehetőséggel rendesen.. Előkerült egy gitár is, aztán éjfél körül elhagytuk a műhelyet, és mindenki elszéledt mindenki a maga party helyére. Én WooRival dumáltam meg Kazuyoval, aztán fél kettő körül mondtam hogy na most go home..Elötte még lementem a nappaliba - mert a gépem ott volt- erre azt látom WooRi jön be, hogy engem keresett a szobámban..(mikor már elbúcsúztunk elötte)  de minden tök sötét volt az úton ezért jól seggre ült a járdán. Erre még én sem voltam a szobámban... Aztán vissza battyogtunk a szobámban és még dumáltunk majdnem hajnal 4ig... Jó kis este volt bár több bort ittam a kelleténél ilyenkor kéne elvenni tőlem a telefonom. :)

Szakíts, feledj!...

Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj!...
Úgy sem volt az szerelmi mámor,
Csak egy szeszély, mit szít a távol.
- Isten veled!...

Bolondság volt ez is, mint minden.
Silányság volt ez is, mint minden,
Álom csupán...
S én, aki mindent elvesztettem,
Hogy' rohantam e lehetetlen
Álom után!...

Befejeztük kis regényünket,
Bevégeztem már minden álmom:
- Isten veled!...
Hogy ki vagyok, tudod Te, édes,
S ha van erőd a feledéshez,
Szakíts, feledj!...

"Ahogy az akácág leveleit tépkedjük, és a sok bizonytalan " szeret, nem szeret " után talán eljutunk végre a SZERET! bizonyosságáig - vagyis a valódi választ adó levélig -, úgy indulunk most együtt a magunk igazi válaszának keresésére. 
    Ezen az úton minden levélke fontos.
    A letépett levélkék is.
    Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked: nemcsak az utolsó levél, hanem az egész ág és minden letépett
levélke egyformán fontos. A kiábrándulás is. A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség, és sajnos a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.
Ha már az összes levélkét letépkedtük." 

Müller Péter  : Szeretet könyv

"Szíve törött, mint a jég
Gonosz szavak sebezték
Hangja szomorúan száll
Sebzett szárnyú szép madár"

Nekem nem 10-ig kell elszámolnom....

....hanem 100-ig! Legalább! Általában elég hamar elillan a mérgem de tudom ám turbózni a dolgokat, ilyenkor csinálok olyan dolgokat amire késöbb rájövök nem kellett volna. Szóval én százig számolok... de használ.


Más: Ma úgy volt megyünk le a tengerhez szedünk agyagot, mert fasza vörös agyag van pár helyen stb... De az ezer éves busz baszott elindulni, így tettünk egy hosszabb túrát az itt lévő völgyben, ami mindig képes új arcát mutatni.... nagyon szép... Szóval az elején kicsit csalódott voltam hogy nem láthatom a tengert de aztán kissé meg békéltem. :)

ma reggel 8

várakozás a buszra...

Akirkeby felett az ég

homokfúvás "gyakorlat"

Az új tanárnővel "hihetetlen" kreatív csoportfeladatot kaptunk. Mindenki kapott egy majdnem A/4-es üveg lapot, hogy csináljon rá valamit főleg kemence használat nélkül, ami elmesél valami sztorit magadról, vagy bármit ami elmond rólad valamit.. stb. Én választottam egy lichtenstein képet, mert nagyon szeretem a munkáit, a pop- art-ot, a retro hangulatot, meg  persze úgy általában a comicsot. A hangulatomhoz eléggé passzol. És nem csináltam még ilyet elötte homokfúvással. A kontúrvonal és a sötét részek maradtak átlátszóak azokat takartam ki szigszalaggal. az arc  és a többi részek lettek mattítva. Mazoista módon nem úgy csináltam hogy fóliából kivágtam a részeket és aztán csak beborítottam vele az üveget... neeeem... én mindig szeretem szopatni magam. Tehát az üveglap alá tettem a fénymásolatot aztán szépen elkezdtem a sötét részeket "kiszigszalozni"...
Jó kis türelem játék volt de kellően lefoglalta a gondolataimat meg a kezemet. :)


katt  az eredményért.

kék likőr ART- party :)

HÁÁÁT jóóó volt!! :) Kb minden második héten vagy harmadikon az egyik szak rendez bulit. Most az artosokon volt a sor. A témakör kiállításmegnyitó volt, csináltak mindenféle kamu kiállítási dolgot, nagyot mondó címekkel.. :D ilyen duchamp wc csészéje feelingű dolgok voltak "kiállítva". Mint a konyhai robotgép habverő. A tárgyak mellett árlistával. Mindenki felvett valami idétlen ruhát, fikáztuk a tárgyakat meg közben nagyokat mondtunk.. Vicces volt. :)


Nekem elötte nap nem sok kedvem volt az egészhez, aztán másnap félálmomban beugrott hogy : JAJJ nekem kukazsák ruhát kell csinálnom...

Ma reggel ezek a kellékek voltak a táskámban: pipere cuccok, biztostű, sniccer, tornacipő, farmer szoknya, szigszalag, varrócérna tűvel (ipari kiszerelés) tűzőgép, hajlakkra rátapadva a melltartó pántom mágneses részei.. :D stb .... nagyon csajos.






Welcome drink meg kék volt.. meg a teremben a fények is, egyből Pressernek a Kék likőr dala jutott eszembe...


Kicsi Woo Ri-nél egy fejjel nagyobb vagyok a képen, a 12 centis tűsarkúnak tudom be amivel éppen egy kicsit voltam alacsonyabb mint a legmagasabb pasik. :D 

Kezdetben Sinatra szólt, míg ettünk...

aztán borzoltuk a kedélyeket utána a buliba némi mystary gang-el,  amit én választottam, egyből mindenki ott termett a táncparketten. Hát igen na.. Mystery Gang az Mystery Gang!  

 

Valahogy fél kettő körül kerültem ágyba, volt egy kis mulatság az egyik házba, onnan késöbb lelépve beszélgettünk még jó sokáig Woo Rivel.. valahogy 2 körül kerültem ágyba. Éjfél körül lekerült a magassarkúm is pont elég volt benne az a 4 óra... 

és a Kék Likőr.... <3

Áprilisig ITT!

Mikor megérkeztem a szigetre, a buszon már kérdezte Lillian az igazgatónő, hogy miért nem maradok áprilisig.
Én mondtam neki, hogy nem tudom tovább fizetni az anyagköltséget addig. / ugye nekem a cirius program fizeti az itt tartózkodásom: étel-ital / Ezután mondta, hogy ha szeretnék maradni keresnek nekem lehetőséget rá, és mondta, hogy majd holnap megbeszéljük. - Na ezen a ponton reméltem hogy elfelejti. Mert az eléggé összekuszálná a kis lelkem. DE nem felejtette el. Pénteken volt ez a beszélgetés, és hétfőn megállított, hogy ha szeretnék maradni áprilisig tudok. Kifizetik nekem. (nem tudom, ki vagy kik de kifizetik ) Ezek után kértem tőle had gondolkodjak rajta egy kicsit. Mondta persze, persze csak nyugodtan. Ezt szoros határidőn belül, el kellett döntenem mert ha úgy döntök, hogy maradok akkor le kell foglalnom a jegyem haza.


Volt nagy szenvedés mit tegyek... Csináltam mindent SZÍV listát- ÉSZ listát... Megkérdeztem mindenkit aki számít...Persze mindamellett, hogy tudtam ezt csak én dönthetem el. 


Minek menjek haza? 
 -Itt teljes  az ellátásom, van üvegműhely, még ha olyan is amilyen. 
 -Gyakorolhatom az angolt, az elmúlt időben nagyon nem tanultam külön kicsit seggelve a könyv felett mert   teli volt a fejem gondokkal, gondolatokkal, és egyszerűen nem tudtam koncentrálni arra.
 -Visznek jobbra balra, a szigeten, programok vannak..stb.
 -Haza menni a semmire? Keressek lakást vagy egy szobát egyedül, meg munkát az én igen "népszerű" végzettségemmel? A vége az lenne hogy találok valami melót amire annyira megyek hogy jut enni meg aludni. Se műhelyre se semmire nem nagyon futná azt hiszem. Ez a szituáció február elején.


Viszont a lelkem meg, hogy 4 hónapig itt legyek, nem bírná... Szünet nélkül, múltkor a második hónap végére kezdtem kicsit soknak érezni a dolgokat, még is csak egy bent lakásos suli, se egy nagy város a közelben stb.
Túl sok relax volt már a végére. Szóval, egy huzamban nem bírnám, tuti. Mondtam anyunak is a szitut, azt kérdezte ha kifizetnék nekem az utat maradnék-e? (plusz egy utat a 4 hónap közben) Mondtam akkor úgy érzem kibirnám.. De anélkül nehezen. Aztán apuék úgy döntöttek hogy állják nekem a plusz egy haza utat, feltéve ha júniusig elmegyek nyelvvizsgázni. Azt hiszem, ez korrekt irányukból, sőt több mint az. Legalább nekem is van hajtó erő és nem sumákolom el a nyelv vizsga kérdést addig amig elfelejtem.


Szóval úgy döntöttem MARADOK!
Itt találtok áprilisig Bornholmon!! :)
Várok mindenkit aki érez késztetést magában hogy meglátogasson. :)


jah, bocs... április 19- 26ig Lengyelországban leszünk a sulival.  + márciusban  pedig go home picit. :)

'hol van az a mindig sóvár égi láz...'

Mikor lézerkard harcról álmodik a lány...

Azt álmodtam hogy "kedves finn barátnőmmel" Mirellával fénykard harcba keveredtem, de olyan volt mit mikor a fém centit kitolod hosszan, de lézerkard fénye volt, meg úgy nézett ki csak mikor össze érintettük fémes volt csengése. Asszem a színek:citrom meg narancssárga. Szóval vérre menő harcot vívtunk ahol én nyertem!! :) Mikor épp fürödtem a győzelmi mámorban és a "kis helyes finn pofiján" kicsordult a vér, közölte velem hogy Peti kórházban van 99 fokos lázzal.. Én meg néztem rá, bután hogy nekem erről senki nem szólt.. Erre ő megvetően.. - Nem? Én tudtam róla, Nekem szóltak, Én beszéltem vele.

'És egyre csak, egyre csak szüntelen 

Dörömböl a picinyke motor. 
Úgy érzem, mintha bennem 
Harcolna Menny és Pokol.'

Ide út....

Az ide út volt... hm.. hosszú. Otthonról 5én 1kor indultam el, a suliba másnap fél 7kor érkeztem. Klauéknál aludtam Sopronban, aztán egy laza hajnali 4es kelés után 9re már Koppenhágában is voltam Bécsből indulva.
A repülő út frankó volt, muffin orindzsdzsúúz meg minden mi kell, nekem is volt jó zeném az utazáshoz, meg vastag könyvem. A reptéren már várt minket Egle a litván lány és onnan együtt indultunk tovább a sziget fele.
Először el kellett jutni Ystadba, és onnan tudtunk átmenni ferryvel Ronneba (Bornholmra). Nos, volt szarakodás az oda úttal, aki ismer az tudja mennyire felbasz az ilyen. :) Szóval, azt mondták a reptéren, be kell menni a központba koppenhágába vasútállomásra és ott tudunk átszállni a Ystad felé menő vonatra. Eddig Ok. Bemegyünk, megvesszük a jegye,t és mondja a nő, hogy a 5-6os vágányról szoktak indulni a vonatok. A lányok mint a mérgezett egér elkezdtek sietni az 5-6-os vágány felé, és 'nagy' tanácskozás úgy döntöttek szálljunk fel arra a vonatra ami épp beállt. (nem számított hogy malmö volt ráírva meg lund... és nem megy el Ystadig ) Hiába mondtam, hogy ez nem megy ystadba... Amúgy rengeteg időnk volt a kompig, bőven lett volna időnk megnézni egy táblát mikor és honnan megy Ystadba. Szóval elindultunk Malmö felé, és újra megálltunk a reptéren (ahonnan indultunk tehát 37 koronát kidobtuk az ablakon) Malmöben átszálltunk (úújra! ) és VÉGRE eljutottunk Ystadba. 
   Ahol realizáltuk hogy van a ferryig még 4 óránk. Fasza. Mondom ok, ha törik, ha szakad a nap süt, én szeretnék körülnézni a városban, mert lehet erre már nem lesz lehetőségem. A lányok úgy döntöttek ők várnak 4 órát a terminálban, mondom csúcs, mert igy nem kell a táskám cipelni. Szóval én elrohantam körbe nézni egyedül, ami olyan szempontból jó volt, hogy akkor álltam meg fotózni amikor szerettem volna, és amint tudjuk ilyen igen sűrűn van! :) Szóval elindultam toronyiránt, aztán késöbb egy térképet is vettem magamhoz, bár nagyon nem lehetett volna eltévedni. A város gyönyörű... kicsi és cuki. És romantikus. azt hiszem tipikus svéd vagy legalább is  északi. :) Mindenhol kis rózsabokrok a házfalak tövében, kis kiülős padok, az ablakokban meg mindenféle kacatot belepakolnak. A város kép tök egységes, és rendezett. Nagyon kis hangulatos színes, még a karácsonyi díszek fent voltak mindenfele..Majd ide is szeretnék képet feltenni de egyenlőre itt elérhetőek.
Két órát sétáltam, a végére majd szét fagytam de megérte... :)
Utána még 2 órát szívtunk a komp terminálban mire beszállhattunk.. A nap épp lement a hajó orrából csodás volt a látvány.. és még el sem akartam hányni magam mint az első utamon.


Most egy kicsit fáradt vagyok, délelött sétáltunk az esőben... én nem tudom mennyit mentünk, de elég durvának érzetem... az idő sem volt jó, de utána a vadászházban ebédeltünk grilleztünk virsli és hot dogot csináltunk, meg volt """"LEVES"""" ami olyan volt mint mondjuk a  pincepörkölt kicsit olaszosan! Jó volt. :)


Utána visszamentünk a suliba, olyan szagom volt mint egy füstölt heringnek..délután ismerkedős játékok voltak, mert sok az új ember a férfiak aránya is növekedett csak a koruk nem! :D 


Most goo dán néptáncolni <3 :)

vissza Dániába

'néha arra gondolok bárcsak vonatozhatnék még egy hónapot... lehetőleg világosban.. de a sötét se zavar ha lekapcsolhatom a vagon összes lámpáját.. és csak az enyémet akkor kapcsolom fel ha én akarom...nappal víz mellett... éjjel városok mellett.. jó is lenne, csak nem elég vastag az 1000 oldalas könyvem.. már most se elég vastag.'




Nem tudom miért érzem ezt..vagyis Pontosan egész jól tudom. Kellő ürességet érzek magamban ehhez.. (lehet az ürességet érezni? ) De hasonlóan érzek a lefekvéssel és a felkeléssel kapcsolatban, le se feküdnék... nem tudom miért talán az álmok miatt. Amikor meg már ott vagyok akkor arra gondolok bárcsak aludhatnák sokat.. vagy fel se keljek. Van aki lefekszik ha lelkiekben is rosszul érzi magát mondván alszik egy kicsit és jobb lesz. Én most nem kicsit aludnék. :) szóval elég jól bele feledkezem a monoton mozdulatlan dolgokba. Már azt kezdtem észrevenni hogy a sötétben ahogy bambulok ki a vonat ablakon már a tükröződésben is eltudok mélázni. ha kifelé semmit se látok. Pedig utálom az ilyet. A szemem nem tudja lefoglalni magát.

Várom, hogy vissza menjek. Végül is nagyon várom. Jobb mint : papírzacskó,rondapoló,aprórakockázás,fáraókincse édes élet,fehérnemű,olivabogyó,juhsajt emlék idézőkön- emléket idézni. (múltkor a teszkóban az infó dömping kissé kicsinált)

Szóval vissza vonulok, az Én kis szigetemre ami egy kis kincses láda, a sok kedves dán és mindenféle nemzet közé, és relax písz and "láv". Talán még letüdőzni is megtanulom, ha nagyon rajta leszek. 

Az a kedves Balaton is mennyi mindent látott már, mennyi érzést rejt magában, ahogy világosnál az utasok arcai letekintenek rá. Ha csak az én örömömre és bánatomra gondolok már abból is épp eleget kapott. Sokat őriz. Lehet egyszer jó lenne ha levetítené az 'arcaim' ahogy folyton letekintek a vonatablakból, és ahogy a hozzám közel álló személyek letekintettek.

Remélem a filmben több boldogság lenne.. bár most épp a mérleg másik serpenyőjébe pakolok.

Vár Dánia, Bornholm! El kell szaladjak! 

ui:..

de tudjátok: aki keres az talál. akár újra is.