lassan a végét járom

Nem akarom befejezni a könyvet... majdnem 700 oldalnál járok az 950ből... Igaz, V.P. oda adta nekem a következő részt de pdf.ben...De nem olyan jó gépen olvasni egy könyvet. Nem tudom meg fogni, össze vissza tekeregni vele az ülőgarnitúrán... Nem... Más érzés, más hangulat. Teljesen kikapcsol, lefoglalja a gondolataimat, máshova repít, nem foglalkozok a bánatommal. Mindig az olvasás hoz ki a gödörből, vagy legalább a nehezebb perióduson átjuttat. Mások mondják nézzek filmeket. Egyszerűen nem megy, amúgy se vagyok egy film buzi, de ilyenkor meg pláne nem. Nem foglalja le a gondolataimat a passzív bambulása a monitornak.. Így jártam.. sebaj, ha hazalátogatok felszerelkezem pár könyvvel.

1 hónap.

" Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt,és kipusztíthatja az emberi faj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
  De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
  Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag szívünk közepében, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örkkévaló.
  Minden más elmúlthat - és el is múlik.
  A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. " Ég és föld elmúlnak, de az én szavam nem" Ez a szó a szeretet, tudjuk.
  Vagyis a szeretet nem múlhat el - megmarad.
   Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis.
Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantomfájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.
  A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben...Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk. ( Sok  idő után ez úgy jelenik meg, hogy "Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!" ) És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben. Gyakran évszázadokig vagy még tovább hurcolhatjuk magunkban. S néha megélhetjük azt a ritka pillanatot is, amikor - bármilyen alakban- újra találkozunk, és megszólal bennünk az "Ő az" ismerős élménye. Ez a villámszerű felismerés nemcsak különösen boldog és megrendítő, de azzal az érzéssel is jár, mintha egy régi szomjúságunk elégülne ki, mintha nemcsak azt mondanánk, hogy "Ő az", hanem azt is hogy: "Csakhogy itt vagy, végre! "

Mindig új arcát mutatja...

Ma voltunk a szigetnek egy másik pontján a tengernél, ahol nagyszerű agyag volt... Testes zsíros... a víz úszott a vörös színben, mintha vér lett volna. Reggel elég borús idő volt, de a végére gyönyörűen kisütött a nap és voltunk egy vízesésnél is... mindenhol gránit és vörös agyag, a csizmám impregnálója meg bírja durván a gyűrődést. Elég megszállottan álltam neki kitermelni a magam kis porcióját a partnál,az agyagból, ami azt illeti meg is lepett! :)

az elmúlt pár nap

Hm.... hol is kezdjem.. Nagyon jó hét van mögöttem tök sok dolgot csináltunk a suliban. Egyre jobban ezt érzem jó választás volt a Gasztronómia kurzus, bár nekem kicsit lassú a tempó, de hát ugye van itt olyan aki nem olyan gyakorlott a konyhai dolgokban. 
 Ezen a héten klasszikus dán nyitott szendvicseket csináltunk 4 fajtát, ezekből mindenkinek 4-4-et kellett megcsinálni.. 

Megmondom őszintén nincs kedvem felsorolni az összes összetevőt stb.... de garnéla rákos, pástétomos,sült hagymás, csírás.. :) Finomak lettek nagyon! Vicces hogy itt ez ilyen egy fajta nemzeti eledel.... könyörgöm ez csak szendvics! :)

Szerdán tudtunk krokizni, jött modell és akt krokik voltak. Elég szuper volt, relaxáció... balzsam a léleknek, két óráig csak arra koncentrálni. Nagyon tud hiányozni a rajz, konkrétan a portré vagy az akt. Jó lenne legalább minden héten krokizni vagy egy hosszabb beállítást csinálni.

Voltunk Ronneben is mert az egyik idősebb diák Rikke ment haza valamiért meg vissza kocsival igy volt egy ingyen fuvarunk.. lementünk a tengerhez sétáltunk egy nagyot aztán vissza  a térre, a Tigerbe (olcsó mindenes vicces bolt) szupermarket stb... Főleg körülnéztünk nem nagyon vettünk semmit. De nagyon jó volt kimozdulni látni kicsit a város éjszakai életét. Meg persze a tengert. :)

Tegnap lehetett bögrét csinálni magadnak, a kerámiában... én kiakartam próbálni a korongozást, mert a 3 év alatt az egyetem nem sikerült eljutnom odáig... Na neki is láttam, stb. Az elsőnél nem erősítettem fel eléggé a falapot amit a korongra kell tenni ezért elmozgott, ami miatt nem birtam középre tenni, vagy csak rövid ideig. Másodszor már nem szarakodtam a fa lappal, akkor viszont sikerült középre tennem! :) Persze utána elrontottam, de már az sikerélmény volt hogy ennyi sikerült meg egy kicsit kipróbálhattam. 

Őszintén a 3.nak nem volt kedvem neki állni... már tiszta agyag voltam meg minden más is... Fura érzés volt igazából. :D Az üveg megmunkálásának tükrében... :)

Utána volt jó kis kinizsi feelinges kemencében pizza sütéés és persze booor... amit nem figyeltek mennyit iszunk belőle, szóval én éltem is a lehetőséggel rendesen.. Előkerült egy gitár is, aztán éjfél körül elhagytuk a műhelyet, és mindenki elszéledt mindenki a maga party helyére. Én WooRival dumáltam meg Kazuyoval, aztán fél kettő körül mondtam hogy na most go home..Elötte még lementem a nappaliba - mert a gépem ott volt- erre azt látom WooRi jön be, hogy engem keresett a szobámban..(mikor már elbúcsúztunk elötte)  de minden tök sötét volt az úton ezért jól seggre ült a járdán. Erre még én sem voltam a szobámban... Aztán vissza battyogtunk a szobámban és még dumáltunk majdnem hajnal 4ig... Jó kis este volt bár több bort ittam a kelleténél ilyenkor kéne elvenni tőlem a telefonom. :)

Szakíts, feledj!...

Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj!...
Úgy sem volt az szerelmi mámor,
Csak egy szeszély, mit szít a távol.
- Isten veled!...

Bolondság volt ez is, mint minden.
Silányság volt ez is, mint minden,
Álom csupán...
S én, aki mindent elvesztettem,
Hogy' rohantam e lehetetlen
Álom után!...

Befejeztük kis regényünket,
Bevégeztem már minden álmom:
- Isten veled!...
Hogy ki vagyok, tudod Te, édes,
S ha van erőd a feledéshez,
Szakíts, feledj!...

"Ahogy az akácág leveleit tépkedjük, és a sok bizonytalan " szeret, nem szeret " után talán eljutunk végre a SZERET! bizonyosságáig - vagyis a valódi választ adó levélig -, úgy indulunk most együtt a magunk igazi válaszának keresésére. 
    Ezen az úton minden levélke fontos.
    A letépett levélkék is.
    Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked: nemcsak az utolsó levél, hanem az egész ág és minden letépett
levélke egyformán fontos. A kiábrándulás is. A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség, és sajnos a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.
Ha már az összes levélkét letépkedtük." 

Müller Péter  : Szeretet könyv